6 hetes fogyás kihívás - Így fogytam 10 kilót 6 hét alatt

[Zsófi]

Sziasztok, belevágok egy fogyókúrába (megint), mert sajnos visszaszaladt rám 10 kg. A tervem, hogy a Semaglutide (Saxenda és Ozempic) után kipróbálom most a Tirzepatide alapú gyógyszerek valamelyikét. Remélem, hogy az is ugyanúgy beválik. Sok jót olvastam róla és jók a külföldi tapasztalatok. Remélem, hogy nekem is beválik. Itt fogok beszámolni róla, meg titeket is buzdítalak, hogy ha ennyi kell a céljaitokhoz, akkor csináljuk együtt és itt bíztassuk egymást a 6 hetes kihívásban. 

[Anna]

De jó! Pont most akartam kis motivációt én tolom veled. Majd írok hogy haladok.

[Eszter]

Szurkolok nektek nagyon, meg be is csatlakozom, mert még van egy 20-asom. De előtte shoppingolok kicsit, mert otthon wall pilatesezek meg mellé most ezt a zsírégetőt néztem, gondoltam bedobom, hátha nektek is segít: https://egjenazsir.com/termek/orlistat-r...mg-fogyas/ Olvasgattam róla külföldi fórumokon és jókat mondtak róla. Ha beválik írok.

[Kovi]

Amikor belevágtam a 6 hetes fogyás kihívásba, őszintén szólva magam sem voltam biztos benne, hogy a 10 kiló reális cél-e. Sokszor kezdtem már bele lelkesedéssel, aztán pár hét után elfogytam. Most viszont valami más volt: fejben eldöntöttem, hogy ez a hat hét rólam szól, és végigcsinálom, bármi legyen is.
Az első egy-két hét volt a legnehezebb. A testem tiltakozott, hiányzott a régi komfort, voltak napok, amikor fáradt voltam és ingerlékeny. Ugyanakkor már ekkor látszott, hogy történik valami: kevesebb lett a puffadás, könnyebbnek éreztem magam, és a mérleg is elindult lefelé. Ez adott annyi lendületet, hogy ne adjam fel.
A harmadik–negyedik hét környékén jött az áttörés. Már nem kellett erőből csinálnom, rutinná váltak az új szokások. Megtanultam különbséget tenni valódi éhség és megszokás között, és először éreztem azt, hogy uralom a helyzetet, nem az étel irányít engem. A környezetem is észrevette: megjegyezték, hogy változott az arcom, laposabb a hasam, több az energiám.
Az utolsó két hét mentálisan volt kihívás, mert már közel volt a cél, de nem akartam elengedni a fókuszt. Ekkor jöttem rá igazán, mennyit számít az önfegyelem és az, hogy nap mint nap döntést hozok magamért. Amikor a hatodik hét végén mérlegre álltam, és megláttam a mínusz 10 kilót, nem csak örömöt éreztem, hanem büszkeséget is. Nem azért, mert lefogytam, hanem mert végigcsináltam.
Ez a 6 hét nem csak a súlyomról szólt. Visszaadta az önbizalmamat, megmutatta, hogy képes vagyok változtatni, és hogy a határaim sokkal messzebb vannak, mint gondoltam. A 10 kiló csak a szám volt a végén — az igazi siker az volt, hogy újra hittem magamban.

[Bakos]

Szeretném megosztani a saját tapasztalatomat, hátha másnak is segítség vagy bátorítás lesz.
Saxendát használtam, és 6 hét alatt 9 kg-ot fogytam, ami számomra hatalmas siker.
IR problémám van, ezért eleinte volt bennem némi félelem, de nálam is nagyon jól működött. Az inzulinértékeim sokat javultak, és ami külön öröm számomra, hogy azóta nincs szükségem inzulin használatára sem.
Sokkal energikusabb vagyok, könnyebb kontrollálni az étvágyamat, és végre azt érzem, hogy jó irányba haladok. Nemcsak a mérleg mutat kevesebbet, hanem az életminőségem is rengeteget javult.
Összességében nagyon hálás vagyok ezért a tapasztalatért, és bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki hasonló problémákkal küzd.

[Patrick]

Na, hát a Mounjaro nálam pont olyan, mint egy csendes, de határozott lakótárs, aki egyszer csak közli: „Figyelj, ennyi kaja bőven elég lesz.” Az első napokban még kerestem az étvágyamat, mint amikor a távirányító eltűnik a kanapéban. Nem volt dráma, csak egyszerűen nem érdekelt az evés úgy, mint előtte. A hűtő ajtaját kinyitottam, ránéztem, majd bezártam… és ez korábban nálam science fiction volt.
Csak hogy legyen valami konkrétum is: hat hét alatt lement 11 kiló, úgy, hogy nem szenvedtem végig minden napot, és nem éreztem azt sem, hogy folyamatosan éhezem. Egyszerűen kevesebbet ettem, mert nem kívántam többet, és a mérleg meg szépen, csendben tette a dolgát.
A legviccesebb része az volt, amikor megszokásból szedtem volna repetát, aztán a testem rám szólt, hogy „tesó, ezt most engedjük el”. Nem rosszul lettem, nem haltam éhen, csak hirtelen elfogyott a lelkesedés. A kajával való kapcsolatom olyan lett, mint egy régi ismerős: jóban vagyunk, de már nem lógunk együtt egész nap.