2025. 12. 21., 10:35
Amikor elkezdtem az Ozempicet, nem az volt az érzésem, hogy „na most jön a csoda”, inkább csak reménykedtem, hogy végre nem kell egész nap az evés körül forognia az agyamnak. Az első hetek furcsák voltak: hamar jóllaktam, néha kifejezetten émelyegtem, és meg kellett tanulnom lassabban enni, kisebb adagokat szedni. Viszont ami meglepett, hogy egyszer csak nem kívántam a nasikat, nem volt esti falásroham, és nem éreztem azt az állandó belső feszültséget, hogy „még ennem kell valamit”.
A fogyás nem egyik napról a másikra történt, inkább csendben, fokozatosan. Először csak pár kiló ment le, aztán hónapról hónapra látszott a változás: lazábbak lettek a ruháim, könnyebb volt mozogni, és végre a mérleg is együttműködött. Nem csináltam extrém diétát, egyszerűen kevesebbet ettem, mert tényleg elég volt. Közben rájöttem arra is, hogy ha nem figyelek oda tudatosan, ez csak ideiglenes segítség lenne. Az Ozempic adott egy esélyt, hogy új szokásokat alakítsak ki, de nem oldott meg mindent helyettem.
Most már úgy látom, hogy számomra ez nem egy „fogyókúrás sztori”, hanem inkább egy fordulópont. Segített megérteni, milyen az, amikor az étel nem irányítja az egész napomat. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy ha egyszer abbahagyom, rajtam múlik, mennyit tudok ebből megtartani. Ez nem varázslat volt, hanem egy eszköz – de nekem pont erre volt szükségem.
A fogyás nem egyik napról a másikra történt, inkább csendben, fokozatosan. Először csak pár kiló ment le, aztán hónapról hónapra látszott a változás: lazábbak lettek a ruháim, könnyebb volt mozogni, és végre a mérleg is együttműködött. Nem csináltam extrém diétát, egyszerűen kevesebbet ettem, mert tényleg elég volt. Közben rájöttem arra is, hogy ha nem figyelek oda tudatosan, ez csak ideiglenes segítség lenne. Az Ozempic adott egy esélyt, hogy új szokásokat alakítsak ki, de nem oldott meg mindent helyettem.
Most már úgy látom, hogy számomra ez nem egy „fogyókúrás sztori”, hanem inkább egy fordulópont. Segített megérteni, milyen az, amikor az étel nem irányítja az egész napomat. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy ha egyszer abbahagyom, rajtam múlik, mennyit tudok ebből megtartani. Ez nem varázslat volt, hanem egy eszköz – de nekem pont erre volt szükségem.