2025. 12. 21., 10:42
Amikor belevágtam a 6 hetes fogyás kihívásba, őszintén szólva magam sem voltam biztos benne, hogy a 10 kiló reális cél-e. Sokszor kezdtem már bele lelkesedéssel, aztán pár hét után elfogytam. Most viszont valami más volt: fejben eldöntöttem, hogy ez a hat hét rólam szól, és végigcsinálom, bármi legyen is.
Az első egy-két hét volt a legnehezebb. A testem tiltakozott, hiányzott a régi komfort, voltak napok, amikor fáradt voltam és ingerlékeny. Ugyanakkor már ekkor látszott, hogy történik valami: kevesebb lett a puffadás, könnyebbnek éreztem magam, és a mérleg is elindult lefelé. Ez adott annyi lendületet, hogy ne adjam fel.
A harmadik–negyedik hét környékén jött az áttörés. Már nem kellett erőből csinálnom, rutinná váltak az új szokások. Megtanultam különbséget tenni valódi éhség és megszokás között, és először éreztem azt, hogy uralom a helyzetet, nem az étel irányít engem. A környezetem is észrevette: megjegyezték, hogy változott az arcom, laposabb a hasam, több az energiám.
Az utolsó két hét mentálisan volt kihívás, mert már közel volt a cél, de nem akartam elengedni a fókuszt. Ekkor jöttem rá igazán, mennyit számít az önfegyelem és az, hogy nap mint nap döntést hozok magamért. Amikor a hatodik hét végén mérlegre álltam, és megláttam a mínusz 10 kilót, nem csak örömöt éreztem, hanem büszkeséget is. Nem azért, mert lefogytam, hanem mert végigcsináltam.
Ez a 6 hét nem csak a súlyomról szólt. Visszaadta az önbizalmamat, megmutatta, hogy képes vagyok változtatni, és hogy a határaim sokkal messzebb vannak, mint gondoltam. A 10 kiló csak a szám volt a végén — az igazi siker az volt, hogy újra hittem magamban.
Az első egy-két hét volt a legnehezebb. A testem tiltakozott, hiányzott a régi komfort, voltak napok, amikor fáradt voltam és ingerlékeny. Ugyanakkor már ekkor látszott, hogy történik valami: kevesebb lett a puffadás, könnyebbnek éreztem magam, és a mérleg is elindult lefelé. Ez adott annyi lendületet, hogy ne adjam fel.
A harmadik–negyedik hét környékén jött az áttörés. Már nem kellett erőből csinálnom, rutinná váltak az új szokások. Megtanultam különbséget tenni valódi éhség és megszokás között, és először éreztem azt, hogy uralom a helyzetet, nem az étel irányít engem. A környezetem is észrevette: megjegyezték, hogy változott az arcom, laposabb a hasam, több az energiám.
Az utolsó két hét mentálisan volt kihívás, mert már közel volt a cél, de nem akartam elengedni a fókuszt. Ekkor jöttem rá igazán, mennyit számít az önfegyelem és az, hogy nap mint nap döntést hozok magamért. Amikor a hatodik hét végén mérlegre álltam, és megláttam a mínusz 10 kilót, nem csak örömöt éreztem, hanem büszkeséget is. Nem azért, mert lefogytam, hanem mert végigcsináltam.
Ez a 6 hét nem csak a súlyomról szólt. Visszaadta az önbizalmamat, megmutatta, hogy képes vagyok változtatni, és hogy a határaim sokkal messzebb vannak, mint gondoltam. A 10 kiló csak a szám volt a végén — az igazi siker az volt, hogy újra hittem magamban.